Kedves János,

valahol a világmindenség egyik ragyogó, a hited és hitünk szerint kijelölt, nyugvást adó pontján! Túl az Óperenciás tengeren, a mennybéli égetőkemencék jóleső melegének és varázslatos színeinek közelében! Remélhetően végleg távol a földi méltatlanságoktól, amelyekből a sok jó mellett azért Neked is bőven kijutott! Lassan fél évszázados ismeretségünk, majd barátságunk során sok kedves emlék adódott. Most viszont egy év alatt – nyilván szándékodon kívül - másodszor hoztál nehéz helyzetbe! Bő egy éve, amikor hirtelen, váratlanul gyors, komolyabb elköltözésed zuhant rád és szeretteidre, ránk, barátaidra. Másodszor most, amikor ismét megtiszteltek és felkértek, hogy én is tudósítsalak, mi újság mifelénk és mit üzenünk Neked?

Maradva első mondatom picit misztikus hangulatánál, bizony komoly űrt hagytál magad után! Olyat, amilyet csak az intézményalapító, iskolateremtő, nagy személyiségek szoktak. Olyat, amilyet a sokszor sokaknak kényelmetlenségeket is okozó, tartásos, szókimondó, nehéz emberek sajátja. Hiszen őszinte, nyílt viselkedésük, beszédük példaadó hiánya a világ jobbik felének nagyobb értékvesztés, mint az, ha néha szúrtak is megnyilvánulásaikkal. Olyan űrt, amilyet azok a gondolkodók és művészek szoktak, akik a kötelező akadémiai, mesterségbeli sablonokat ugyan jól megtanulva, de azokon rendszeresen átlépve, mindig valami egyedit hoztak létre, hogy ezzel teljesen önmagukat, lényegüket adják nekünk.

Egy laikus művészetszerető és pártoló ne essen abba a hibába, hogy olyan szakmai terepre tévedjen, ahol csak sablonokba gabalyodhat. Nem fogok hát műveidről, korszakaidról és hasonlókról szólni, ahogy a Stúdió esetében sem. Azt viszont nálad, tőled nem lehet elhallgatni és elvitatni, hogy nem pusztán egy fizikai valójában is különleges intézmény megálmodója és szinte téglánkként építője voltál! A Stúdió ettől persze nem lett volna még világszerte ismert zarándokhelye számos kiválóságnak, ha nem Te és úgy állsz az élén! Nem vált volna azzá, ami lett, ha nem olyan szakmai, művészi nívót, nyitottságot, páratlan alkotó légkört és ennek összes feltételeit teremted meg, mint amit és ahogyan!

Úgy voltál jelen a kerámia és szilikátművészet palettáján, illetve a képzőművészet széles spektrumán, hogy ezek horizontján túl tekintve is súlya volt minden mondanivalódnak, függetlenül attól, hogy ezt tárgyi, művészi alkotásban, netán leírt, vagy kimondott szavakban adtad közre.

Aki a megszámlálhatatlan, itt zajló alkotóművészi kurzus atmoszférájában megfürödhetett, vagy csak villanásnyi időre is bepillantója lehetett, tudta és érezte, hogy fáradhatatlan szíved lüktetése, gondolataid, érzéseid szabad hullámverése mind azt a célt szolgálják, amit a minőség, nyitottság, tolerancia, szabadság, alázat, szolgálat és a hit szavak jellemeznek talán a legjobban.

Akik valaha is – bármilyen szerepben és módon – a közeledben lehettek, tudják, hogy ezek a jellemzők, mint a: szakmai, művészi, általános erkölcsi, emberi értékrend tartásossága és soha nem a napi kisstílű érdekek, ideológiák, vagy felszínes szimpátiák, igazodási kényszerek vezéreltek. Te a valódi értékeket védted és ebben nem ismertél kompromisszumokat. Nem csak környezeteddel, saját magaddal szemben is ilyen követelményeket támasztottál!

Nem lenne ízléses – hiszen sokan erre méltóbbak -, ha én sorolnám, hogy az általad létrehozott és magas nívóra emelt intézmény kezdetei óta mennyiféle küzdelmet kellett megharcolnod. Kikkel, mivel, miért és milyen körülmények között, ráadásul a felelős értelmiségi lét terhével. Benne a komoly sikerek mellett bizony néha fájdalmas kudarcokkal is. Közben mindig, mindenütt büszkén vitted a Stúdió mellett városunk jó hírét is. Nem meséltél arról, hány korszak hány funkcionáriusával, hivatalnokával, buta szabályaival kellett megküzdened intézményi vezetőként. Meg tudtad azt a kényes egyensúlyt is tartani, hogy emellett művészként, oktatóként, szimpóziumok, kiállítások megálmodójaként is fontos értékeket hozz létre, illetve segíts ebben társaidnak, minden korszakodban.

Te már 1990 előtt is mindig - az akkor itt még csak „nagybetűsként” vágyott és jellemzett - nyugati, polgári, demokratikus értékeket, kulturális szellemiséget próbáltad beleformálni és beleégetni nem csak az itt készült műtárgyakba, de e falakon kívüli szűkebb-tágabb környezetedbe is. Azután eljött a várva várt új időszámítás, amiért a magad lehetőségei szerint Te is oly sokat tettél. Örök híve maradtál, de nem sok minden lett igazán könnyebb számodra sem… Nem könnyen, de az új leckét is megértetted, a kesztyűt felvetted és tetted mindig amit kellett és lehetett! Amíg lehetett - de erről egy éve elég egyértelműen szóltam már. Vállalva a lehet, túlzó hasonlatot, ahogy szokták volt mondani, mint amikor a forradalom felfalja saját gyermekét… Ha lehet, bocsáss meg nekik, noha kellett hogy tudják, mit tesznek veled és az intézménnyel – bizony nem jól! Remélhetően, a helyére billen azért majd ismét minden, itt is!

Örökséged, amit valóságosan és jelképesen is hagytál, olyan súlyú, hogy ha akarnánk sem tudnánk kibújni alóla! Ki így, ki úgy, de főleg itt maradt kollégáid a szakmai és művészi tevékenységükben. Mi ittmaradt, a rajtunk félig át- és átsuhanó, sőt, meg- megállapodó észak-balkáni levegőt is elszenvedő, gyarló civil híveid most más módon, de továbbra is érezzük vigyázó, sőt, ha kell, okkal-joggal zsörtölődő jelenlétedet.

Nem csak személyes, itt látható, vagy sokunk otthonában, netán köztereken fellelhető alkotásaidban, vagy a Stúdió történetében, eseményeiben, cikkekben, interjúkban, de tanítványok sorsában is láthatjuk majdnem teljességgel befejezett életművedet. Sokan, szerencsésként a veled való beszélgetések, tanítások élményeivel is gazdagítva bennünket itt maradtál velünk. A mai közéleti beszédben – lám, itt eszembe jut két közös erdélyi utunk is – gyakori szó az autonómia. Ha valaki, akkor te egyszerre voltál teljes lélekkel kecskeméti, magyar nemzeti lelkű, európai és világpolgár. Eközben egész lényed, szemléleted és ténykedésed egy ebbe - szerintünk - kiválóan illeszthető, jelzők nélkül megélhető demokrácia polgári és művészi autonómiájáról szólt. Sajnos rengetegen ezt nem is értették, értik, nem hogy még gyakorolnák… Ebbéli példádból is pedig sokan okulhatnának, hiszen nálad ideológia mentesen, rendszersemlegesen jelent meg az autokrácia és a demokrácia kultúrája elleni bármely megnyilvánulás kategorikus elutasítása, az azzal szembeni küzdelem.

A tisztelők és barátok nevében köszönöm a Stúdió örökségedre híven vigyázó fiatal vezetőjének, régi kedves munkatársainak, a művésztársaknak, a családnak, hogy ebből a tisztelgő alkalomból így, itt együtt lehetünk.

A minap kiváló kortársunk, barátod, Farkas Gábor Ybl-díjas építőművészünk 80-ik születésnapi évfordulós, életmű kiállításmegnyitóján többekkel emlegettünk, hiányoltunk, így vele személyesen is. Felhatalmazott, hogy az Európai Polgár díjad átadásakor, 2015-ben elhangzott laudációjából idézzek most tőle.

„Rávilágíthatok arra, hogy szerintem, a szó nemes és kiemelt értelmében, miért európai polgár a Balázspusztán, tanyán elő keramikus-grafikus.

1981-ben, olasz ösztöndíjas tartózkodása idején meglátogattam Rómában. Magyarországról az elsők között láthattam grafikai próbálkozásait műtermében. A látogatás után barátaihoz vitt autóval, s úgy vezetett, mint az olaszok! Ott tudatosította, a piros lámpákon történő átsuhanásai után, hogy itt a piros csak informatív jellegű.

Az autózás és a vacsora közben, majd az esti belvárosi kóborlásban vendég voltam olasszá vált magyar barátomnál. Itt jelent meg előttem először világosan, hogy mi a különbség egy 50 dolláros magyar es egy európai polgár között.

Ha már elhagytuk az országot, akkor meg kell említenem, hogy az európai országokba tett látogatásai, izlandi professzorsága egészséges irigységet keltett bennem, s főként az, hogy János úgy mozog, közlekedik és él Európában, mint ahogyan én a szomszédos Kerekegyházán.

Ha ott Rómában nem is teljesen tudatosan, de mai szóhasználattal ezen események után éreztem meg européerségét, akkor, amikor még álmainkban sem jelent meg, hogy valamikor ez sokaknak megadatik majd édes hazánkban. Az európaiság napi átéléséhez, folyamatosságához hozzátartozik a hírnév is, amely nem terem minden hazai “bokorban", ezért meg kell küzdeni. Nem mással, mint esetében a művészeti alkotómunkával, a szakmai közéleti tevekénységgel és a nemzetközileg is elismerésre méltó tanító, szervező eredmények felmutatásával.

A Kerámia Stúdió nemzetközi jelzővel történő felruházása, a nevéhez méltó működése, egyik legnagyobb ötlete volt az alapítónak, Probstner Jánosnak. Mindezt akkor tette, amikor a nemzetköziségi gyakorlat még nem azt jelentette, mint napjainkban. A Stúdióban megfordult külföldi vendégművészek a világ minden tájáról jöttek, s vitték a magyar kultúra es művészet hírnevét Európába, a tengerentúliak és az ázsiaiak pedig Európa hírnevét is öregbítettek. János hitet, művészeti alázatot és alkotói felelősséget hordozó kisugárzása sok lángot gyújtott, már-már tűzvésznek is nevezhetnénk.

Egy lángot közösen biztosan meggyújtottunk, a magyar néprajz, a népművészeti és a népi építészet iránti tisztelet, valamint az ápolás szükségességének lángját. Túl azon, hogy magyar, egyben európai érték is a hazai örökség.” (Idézet vége)

Kedves Barátok, Tisztelők, Jóna, Petra és Virág, ha létszámban nem is vagyunk ma itt olyan nagyon sokan, de lélekben biztosan még többször ennyien emlékezünk örökre, jó szívvel Jánosra és kívánunk szép jövőt életművének, benne a feltámadva tovább élő Stúdióval. Jól esik látni és érezni ma ismét ennek esélyét, hát tegyünk is érte! Örülök, hogy együtt lehettünk, találkozzunk még máskor is hasonló módon! Köszönöm a megtisztelő felkérést és türelmeteket, hogy meghallgattatok, nézzünk meg mindent körülöttünk és emlékezzünk, beszélgessünk így, együtt!

Kerényi György
Kecskemét, 2023. 09. 14. 

Dear János,

Somewhere in one of the shining points of the universe, designated according to your faith and our faith, giving peace! Beyond the Óperentian Sea, near the pleasant warmth and magical colours of the heavenly furnaces! Hopefully away from the earthly indignities for good, from which, in addition to the many good things, you also got a lot out of them! Over the course of half a century of acquaintance and then friendship, many fond memories were made. But now you have put me in a difficult situation for the second time in a year - obviously against your will! It's been more than a year since you and your loved ones, us, and your friends suddenly, unexpectedly, quickly and seriously moved away. For the second time, now that I have been honoured again and asked to report to you as well, what's up with us and what do we have to say to you?

Staying with the somewhat mystical atmosphere of my first sentence, you certainly left a serious void behind you! Something that only great personalities who founded institutions and schools are used to. The kind that is typical of stubborn, outspoken, difficult people who often cause discomfort to many. After all, the exemplary lack of their honest, open behaviour and speech is a greater loss of value to the better half of the world than if they sometimes stung with their expressions. Such a void, which is used by those thinkers and artists who, although learning the mandatory academic and craft templates well, but regularly crossing them, always created something unique, in order to give us completely themselves, their essence.

A lay art lover and supporter should not make the mistake of straying into a professional field where he can only get entangled in templates. So I won't talk about your works, eras and the like, just like in the case of the Studio. On the other hand, it cannot be denied or disputed that you were not only the dreamer of a special physical institution and the builder of it almost like a brick! Of course, the Studio would not have become a world-renowned pilgrimage site for numerous excellences if you weren't at the helm! It wouldn't have become what it has become if you didn't create such a professional, artistic level, openness, an unparalleled creative atmosphere and all the conditions for this, as you did and in the way you did!

You were present in the palette of ceramic and silicate art, as well as in the wide spectrum of fine art, so that everything you had to say had weight beyond the horizon of these, regardless of whether you made it public in material, artistic works, written online, or spoken words.

Anyone who has been able to bathe in the atmosphere of the innumerable creative arts courses taking place here, or has been a glimpse even for a brief moment, knew and felt that the beating of your tireless heart, the free wave of your thoughts and feelings all serve the purpose of quality, openness, tolerance, freedom, humility. , service and faith are perhaps best described.

Those who have ever been close to you - in any role and in any way - know that these characteristics, such as: professional, artistic, general moral, human values, and never driven by small daily interests, ideologies, or superficial sympathies or compulsions to conform . You defended real values and knew no compromises. You made such demands not only on your environment, but also on yourself!

It wouldn't be tasteful - since many people are more worthy of it - if I listed how many struggles you had to fight since the beginning of the institution you created and raised to a high level. With whom, with what, why and under what circumstances, in addition to the burden of being a responsible intellectual. In addition to serious successes, there are also sometimes painful failures. In the meantime, you always and everywhere proudly carried the good name of our city in addition to the Studio. You didn't tell me about how many functionaries, clerks, and stupid rules you had to deal with as an institutional leader. You were also able to maintain the delicate balance of creating important values as an artist, educator, organiser of symposia and exhibitions, and helping your peers in all your eras.

Even before 1990, you always tried to shape and burn Western, bourgeois, democratic values and cultural spirit into the works of art created here, but also into your narrower and wider environment outside these walls. Then came the long-awaited new time calculation, for which you did so much according to your own possibilities. You remained an eternal believer, but not many things really got easier for you either... It wasn't easy, but you also understood the new lesson, you put on the gloves and always did what you had to and could! As long as possible - but I already said this quite clearly a year ago. Taking on the possibly exaggerated analogy, as they used to say, like when the revolution devours its own child... If possible, forgive them, even though they must have known what they were doing to you and the institution - certainly not good! Hopefully, everything will fall into place again, here too!Your legacy, which you left both real and symbolic, is so heavy that we couldn't escape it even if we wanted to! Some like this, some like that, but mostly your colleagues stayed here in their professional and artistic activities. We who remained here, your frail civil followers, who half-passed over us and even suffered the agreeable North Balkan air, now in a different way, but we still feel your watchful and even, if necessary, justifiably cursing presence.

We can see your almost completely finished oeuvre not only in your personal works, which can be seen here, or in the homes of many of us, in public spaces online, or in the history, events, articles, interviews of the Studio, but also in the fate of your students. Many of you, fortunately, have stayed here with us, enriching us with the experiences of conversations and teachings with you. Autonomy is a common word in today's public discourse - well, here we are reminded of our two common trips to Transylvania. If anyone, then you were wholeheartedly a Kecskemét, a Hungarian nationalist, a European and a citizen of the world at the same time. At the same time your whole being, your attitude and your actions spoke of the civil and artistic autonomy of a democracy that - in our opinion - can be perfectly adapted to this and can be lived without adjectives. Unfortunately, a lot of people didn't even understand this, they do, not that they still practice it... And many people could learn from your example, as your categorical rejection of any manifestation against the culture of autocracy and democracy, the fight against it, appeared without ideology and system-neutral.

On behalf of my admirers and friends, I would like to thank the young manager of the Studio who faithfully takes care of your legacy, his old dear colleagues, fellow artists, and the family, that we can be here together on this respectful occasion.

The other day, at the 80th birthday anniversary and oeuvre exhibition opening of our excellent contemporary and friend, Ybl-award winning architect Gábor Farkas, we mentioned him and missed him, including him personally. I am authorised to quote him now from his eulogy delivered in 2015 at the presentation of your European Citizen award.

"I can highlight why I think, in the noble and distinguished sense of the word, Balázspusztán is a European citizen, a ceramicist-graphic artist by farm.

I visited him in Rome in 1981, during his stay on an Italian scholarship. I was one of the first from Hungary to see his graphic attempts in his studio. After the visit, he took me to his friends by car and drove like the Italians! There, after running through red lights, he became aware that here red is only informative.

During the car ride and dinner, and then during the evening wandering around the city center, I was a guest of my Hungarian friend who had become Italian. It was here that it became clear to me for the first time what the difference is between a 50-dollar Hungarian and a European citizen.

If we have already left the country, I should mention that his visits to European countries and his professorship in Iceland made me feel healthy envy, and especially that János moves, gets around and lives in Europe in the same way as I do in the neighbouring Kerekegyháza.

If I felt to be European there in Rome, not fully consciously, but with today's use of words, after these events, when it did not even appear in our dreams that this would someday be granted to many in our sweet country. The daily experience and continuity of Europeanness also includes fame, which does not grow in every domestic "bush", so it has to be fought for. None other than, in this case, the creative work of art, the compulsion of professional public life and the presentation of internationally recognised teaching and organisational results.

Endowing the Ceramic Stúdió with an international label and operating it worthy of its name was one of the greatest ideas of the founder, János Probstner. He did all this at a time when international practice did not mean what it is today. The foreign guest artists who visited the Studio came from all over the world and brought the reputation of Hungarian culture and art to Europe, while those from overseas and Asia enhanced the reputation of Europe as well. János's radiance carrying faith, artistic humility and creative responsibility ignited many flames, we could almost call it a conflagration.

We certainly lit a flame together, the flame of respect for Hungarian ethnography, folk art and folk architecture, as well as the need to care for it. In addition to being Hungarian, Hungarian heritage is also a European value." (End of quote)

Dear Friends, Respecters, Jóna, Petra and Virág, even if there are not so many of us here today, we will surely remember János many times more in spirit, with good hearts, and we wish a bright future for his life's work, including the resurrected Studio. It's good to see and feel the chance of this again today, so let's do it! I'm glad we were together, let's meet again in a similar way! Thank you for the honourable invitation and your patience for listening, let's look at everything around us and remember, let's talk like this, together!

György Kerényi 
Kecskemét, 2023. 09. 14.